A Fővárosi Önkormányzat 1996-ban hozta létre a Fővárosi Szolidaritási Alapot. Az Alap létrehozását a közgyűlési előterjesztés a szociális ellátások területén jelentkező területi egyenlőtlenségekkel, a szociális szolgáltatások és pénzbeli ellátások fejlesztésével egyes speciális csoportok ellátását szolgáló intézményhálózat hiányosságaival, valamint a szolgáltató szervezetek közötti kapcsolatok javításával indokolta, és alapelvnek mondta ki, hogy „elsősorban azon kerületek számára nyíljon mód pályázat benyújtására és elnyerésére, ahol a lakosság szociális összetétele rosszabb, mint a fővárosi átlag”.
A Szolidaritási Alap a fővárosi és kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztás tárgyát képező költségvetési források egy elkülönített részéből működött, a keretet pedig kifejezetten szociálpolitikai célokra, a kerületi lakosság szociális helyzete alapján osztotta el a kerületi önkormányzatok között. Az Alap finanszírozási logikája tehát hasonló volt a Fővárosi Városrehabilitációs Keretéhez – ami kezdetben a kerületi önkormányzatok lakásprivatizációs bevételének a felét oszthatta újra a kerületek között.
A rendszer a kerületi önkormányzatok által igénybe vehető, a szociális ellátás fejlesztésére szolgáló fővárosi támogatásról, a Fővárosi Szolidaritási Alapról szóló 55/1997. (X. 17.) Főv. Kgy. rendelet alapján működött. A pályázatokat a Fővárosi Közgyűlés Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottsága írta ki és bírálta el.
A benyújtott pályázatok elbírálásának a részletszabályait a rendelet nem tartalmazta, úgy határozott azonban, hogy annak során „figyelembe kell venni különösen”:
- a pályázó önkormányzat más önkormányzattal vagy más, vele szerződésben lévő szervezettel való együttműködését a pályázati cél megvalósításában,
- a pályázó önkormányzat részvállalásának mértékét,
- a pályázó önkormányzat(ok) kötelező szociális alapellátási intézményeinek kiépítettségét,
- a pályázó önkormányzat rendelkezik-e a pályázati célhoz kapcsolódó, csatolt hatástanulmányokkal, szociális, finanszírozási és szervezési tervvel,
- a benyújtott pályázat megelőzésre, prevencióra irányuló tartalmi elemeit,
- a benyújtott pályázat költséghatékonyságra irányuló tartalmi elemeit,
- a kerületek szociális jellemzőit, különös tekintettel a szociálpolitikai normatíva felhasználására.
Az eredeti döntés, 1996-ban 300 millió Ft biztosításáról szólt, az első pályázat azonban 400 millió Ft-os kerettel került kiírásra. 1996 és 2000 között összesen 1,4 milliárd Ft támogatást nyertek el a pályázok, évente átlagosan 285 millió Ft-ot. Az ebben az időszakban megítélt támogatási összegek átlaga 4 millió Ft, a tipikus (medián) támogatási összeg viszont ennél jóval alacsonyabb, 2,3 millió Ft volt.
A kisösszegű támogatások tipikusan valamilyen eszközbeszerzést (pl. „Mozgásfejlesztő játékok vásárlása”, „Számítógép vásárlása az Idősek Klubja részére”, „Gondozóház bútorzatcsere”), képzést („Önellátást segítő tréningek”, „Szupervízió a Gyermekjóléti Szolgálaton belül”) vagy egyszeri programot (pl. „Értelmi fogyatékos gyermekek nyaraltatása”) támogattak. A nagyobb összegű támogatások tipikusan valamilyen új ellátás létrehozásának – vagy meglévő ellátás kapacitás-bővítésének – az ingatlanigényét támogatták (pl. „Családok Átmeneti Otthona kialakítása”, „Értelmi fogyatékosok napközi otthonának kialakítása”, „Hajléktalanszálló épületének megvásárlása”).
A támogatási rendszernek fontos szerepe volt a – törvény által előírt – szociális és gyermekjóléti alapellátások kiépülésében (ideértve a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok minden kerületben történő létrejöttét, családok átmeneti otthonainak a kialakítását, idősek és fogyatékos személyek ellátását), hozzájárult az intézményi hajléktalanellátás bővüléséhez, valamint elősegítette a hátralékkezelési tanácsadás és hátralélékcsökkentő támogatások elterjedését is.
Mindezeken túl, a Szolidaritási Alap számos egyéb, a törvények által előírt ellátásokon túlmutató, azokat kiegészítő, hiánypótló vagy innovatív programot is finanszírozott (pl. „Nyári közös program kallódó gyermekek számára”, „Szociális lakáscsere-program és jogsegélyszolgálat”, „Javító-szerelő-hibaelhárító szolgálat létrehozása a rászoruló családok számára”, „Szociális bolt kialakítása és működtetése”, „Jogosítvány a ferencvárosi érettségizőknek”).
A támogatott pályázatok közül a legtöbb valamilyen személyes szociális szolgáltatásra irányult, de előfordultak pénzbeli támogatások létrehozását vagy fejlesztését célzó támogatások is, elsősorban (de nem kizárólag) a lakásfenntartási és hátralékcsökkentő támogatások esetében (ezeken kívül pl. „Cukorbetegek rendkívüli átmeneti segélye”, „Fűtéskorszerűsítési céltámogatás”, „Gyógyszerutalvány gyógyszersegélyre”).
Eredeti formájában a támogatási rendszer 2002-ig működött, utolsó évben a Fővárosi Önkormányzat saját forrásaiból, valamint a korábbi évek maradványösszegeiből. A fentebb hivatkozott rendelet utoljára 2010-ben módosult. A rendelet 2011 januárja óta (2022 júliusáig) hatályos változata a korábbi rendszer működésének az alapvető kereteit változatlanul hagyta, a „Fővárosi Szolidaritási Célú Keretre” átnevezett támogatási rendszer azonban a rendelet módosítása óta nem működött.
A Fővárosi Közgyűlés a 1749/2021 (XII.15.) Főv. Kgy. határozattal döntött a Fővárosi Szolidaritási Alap újraindításáról, majd az 596/2022 (VI.29.) számú Főv. Kgy. határozattal indította újra a következő formában:
A Fővárosi Közgyűlés egyetért azzal, hogy a Fővárosi Szolidaritási Alap megvalósítására akként kerüljön sor, hogy Budapest Főváros Önkormányzata a Fővárosi Szociális Közalapítvány részére támogatást nyújt a következő célok megvalósítását szolgáló pályázatok kiírásához kerületi önkormányzatok, kerületi önkormányzati fenntartású intézmények, továbbá kerületi önkormányzatokkal közfeladatellátási szerződéses jogviszonyban álló vagy a kerületi önkormányzattal együttműködve pályázó civil szervezetek részére:
a) lakhatási válsághelyzetek kezelése (pl. hátralékkezelés, hajléktalanná válás megelőzése, lakhatási programok hajléktalan és családok átmeneti otthonaiban élő budapestiek részére);
b) akadálymentesítés (különös tekintettel a mozgáskorlátozott lakosok lakhatásának az akadálymentesítésére, valamint önkormányzati bérlakások akadálymentesítésére, ha utána azokat az önkormányzat rászoruló mozgáskorlátozott lakosoknak adja bérbe);
c) párkapcsolati és családon belüli erőszak megelőzése, az áldozatok védelme és támogatása;
d) szociális közösségi ellátások fejlesztése (pl. házi segítségnyújtás, támogató szolgálat, közösségi addiktológiai és pszichiátriai ellátás, szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű ellátás fejlesztése);
e) fogyatékos személyek, pszichiátriai betegek és szenvedélybetegek részére biztosított támogatott lakhatás szolgáltatás fejlesztése.”